13-án indultunk Répáshutára két autóval, én Sziszivel egyetemben Csabikáékhoz csatlakoztam. Miután a péntek délutáni pesti csúcsforgalmat, és a falu elotti szerpentínes szakaszt is túléltük (Sziszi szólánc-stratégiájáról nem is beszélve..), elszántan vetettük bele magunkat az elso edzésbe.

Már az elején világossá vált, hogy négyünket (Gábor, Gárbor, Matyi és jómagam) leszámítva mindenki páncélos, ami elsore ijesztonek tunt, de a nap során világossá vált, hogy mi abból csak profitálhatunk, ha nálunknál tapasztaltabb kendókákkal gyakorolunk. Miután végeztünk, az estét a Vadászban zártuk egy jó vacsorával és egy-két pofa sörrel (persze a kiskorúak maradtak a kólánál). Az éjszaka nem olyan békésre sikerült, mint ahogy terveztük, mivel egyik sporttársunk eleget ivott ahhoz, hogy mi elég korán kelhessünk, így a fehérvári különítmény jelentos része már hajnalban a kisbolt elott ácsingózott a reggeli kávéjáért.

Szombaton két edzés várt ránk. A délelotti, két órás szakasz számomra nem volt az igazi, amit elsosorban magamnak köszönhettem, mivel elég rosszul sikerült Motadachi-kat választanom, és csak keveset tudtam vívni. Viszont a délutáni, három órás maraton nagyonis ott volt a szeren, még Sensei-ünk is levego után kapkodott a végére, rólunk nem is beszélve. Az estét szintén a Vadászban töltöttük, nagyon jó hangulat volt, aminek a csúcspontját a gyoztes sörcsata jelentette az öslakosok ellenében, meg amikor Csabika végigborította apuját almafröccsel  Sokat beszélgettünk – foleg egymással, de amikor már csak hármasban maradtunk Tamással és Gárborral, más kendókákkal is megismerkedtünk, és ezúttal szerencsére az éjszakát is sikerült végigaludni.

A vasárnap délelotti – és egyben az utolsó – edzés sem volt kevésbé fárasztó, mint az elotte lévoek, és a végén elégedetten (és persze kimerülten) indultunk neki a közel három órás hazaútnak.

Összességében nekem nagyon tetszett az egész, sokmindent tanultam, és annál is több hibámra mutattak rá, szóval boven lesz mit helyretenni az elkövetkezendo hónapok során. Remélem, hogy osszel is hasonlóan kiváló társasággal (és hasonlóan nagy számban!) indulunk neki Répáshutának, és öregbítjük majd egyesületünk hírnevét =).