Ebben az évben sem vettünk részt végig az edzotáborban, de jövore biztos vagyok benne, hogy nem „csalunk le a tábor hosszából”.

Korán reggel indultunk, 7:45 kor, hogy oda érjünk a Pénteki elso edzésre. Viszonylag hamar megérkeztünk. Mindenki izgatottan várta a kezdést. Az a két óra is elég volt ahhoz, hogy ne legyek annyira fürge, mint elotte, de pár embernek pl.: Csabinak és Sziszinek nem volt elég 2 óra mozgás, ugyanis edzés után az ebéd utáni csendes piheno alatt fociztak egy kicsit. Délután következett az utolsó tréning, ami 3 órás volt. Fél óra kata gyakorlással kezdtünk és utána következett a bemutató. Egy kis piheno után átmozgattuk magunkat. Az átmozgatás után jött a „jó” része fél órán keresztül. Ez a fél óravolt az eddigi legfárasztóbb fél óra amit eddig át éltem. Miután végére értünk „a fél órának” egy laza 15 perces Ji-geiko következett. Az edzés után betoppant Tomi (aki jól idozített? és kihagyta az edzéseket).

Hosszú éjszaka elé néztünk. Az este legjobb része a sövény ugrás volt, aminek az értelmi szerzoje Patrik volt, de Dávid ugrott elsonek, akit sokan követtek köztük én is, és sikerrel fent is akadtam a bokron.

Reggel nagyon jó volt felkelni, de muszáj volt, mert a versenyen részt akartam venni. Reggeli után meg kellet csinálnom a pót Shinaim mert a kedvencem tönkre ment. A verseny elotti bemelegítésen nem mentek annyira jól a dolgok, mint szoktak, de a versenyen minden bele adtam, de nem az én napom volt. Egy döntetlennel és egy vereséggel sajnos nem jutottam tovább. Szerencsére klubtársaimnak jobban ment, mint nekem. Csabi remek 3. helyen végzett, Sziszi szép vívással és elképeszto hiki-menekkel megnyerte a gyermek kategóriát. Én se szomorkodhattam, mert nagy meglepetésemre a bírók nekem ítélték a Fighting Spirit díjat.

Nagyon élveztem ezt a két napot, és örülök, hogy klubunk ilyen jó eredménnyel zárt a versenyen. Remélem majd jövore se hagyjuk ki az edzotábort.